Előre jeleztem, hogy őszinte leszek! Biztonsági öveket becsatolni, rázós téma következik, amibe bárkinek lehet bele(s)szólása... ahogy Anti bácsi mondaná a Besenyő családból. Létezik egy könyv, valami olyasmi a címe, hogy "amit a barátnőid nem mondanak el neked a várandósságról..."Na én most ezt megosztom veletek, mert én aztán le merem írni.  

Tíz hetes kismama hív a napokban és újságolja, hogy evés után olyan jól esik neki egy hatalmasat böfögni, hogy csak na. Biztos kis pasi van odabent, hogy ilyen érzései támadtak. Mondtam, hogy lehet, de nem biztos, mert a gyakori büfi az nem feltétlenül a baba nemére utaló jelenség, hanem inkább a jelenlétére... 

A 16.hét körül furcsa dolgokat kezdtem észlelni. Kicsit több lett a levegő a szervezetemben, mint eddig...és ennek a levegőnek valahol feltétlenül távoznia kell...hol alul, hol felül... Analizálni kezdtem a napjaimat, mit ettem, mennyit, mivel, miért. Mindig megegyeztem magammal, hogy van mire fogni. Míg nem rájöttem, hogy ez bizony nem feltétlenül az ételek miatt van, ez kérem szépen alap állapot, mondhatni a pocakkal járó széria felszereltség... Várandósan nincs szükség bablevesre ahhoz, hogy "szélvihar" legyen...

A baráti társaságból néhányan egy időben voltunk várandósak, megejtettem egy körtelefont. Én aztán kimondom, amit gondolok. Volt egy-két kimondottan erre irányuló kérdés: "Te, mondd csak, te is átmentél "Szeles Mónikába"? - és itt nem a tenisz tehetségre gondolok. Igen, miért, Te is?! Én persze rögtön megmondtam feketén-fehéren, hogy mi zajlik. Pedig mindent szedtem, probiotikum, citromos víz reggel éhgyomorra - talán ez segített a legtöbbet - konzultáció természetgyógyásszal, talpmasszázs, diéta, tehát minden, ami ezügyben elérhető. Nem működött semmi sem igazán...

Aztán jöhet a gugli...várandósság, bélgázok...Húúúúú, de sok cikk van erről. Ez olyan megnyugatólag hatott rám. A kedvencem az egyik cikkből: "Őszintén be kell látnunk, hogy néha olyan rossz szagot árasztunk magunkból, hogy a férfiakat is megszégyeníthetnénk. Sajnos önáltatás azt gondolni, hogy képesek leszünk kontrollálni a gázképződést, így aztán kellemetlen helyzetbe kerülhetünk nyilvános helyeken és a mukahelyünkön."                                           Szép remények... Még jó, hogy van két francia bulldogom - a legpukisabb kutyafajta a világon - legalább van kire/kikre fogni... :D Amikor meg épp nem voltak velem, akkor ártatlanul néztem, mint a Shrekben a macska...

Egyébként nem mindenki számol be ilyesmiről , a várnadósok 1%-a NEM, a többiek igen. Jó, lehet, hogy 2%... Ha 98% pukkandúr, akkor a maradék 2% legalább izzadjon büdit, vagy legalább legyen intenzív a szőrnövekedése... Hál' Istennek nekem a verejték szakkör elmaradt, na de lett olyan mennyiségű hajam, hogy ha most állna össze a Boney M csak benéznék egy castingra... Az összes szőr a fejemen nőtt szerencsére...

A másik az állandó pisilés... Ebben az időszakban már percenként rohantam szőkőkutasat játszani bármelyik közeli mosdóba. Hol légteleníteni kellett a rendszert, hogy vízteleníteni... Éjszaka, amikor azt sem tudtam hogy hol vagyok, és minimum kétszer, de volt, hogy háromszor botorkáltam ki csukott szemmel a mosdóba. Elegem lett és szóltam a páromnak, hogy elfáradok, mire megkerülöm az ágyat, tehát ugyan még nincs vége az első félidőnek, de indítványoznék egy térfél cserét...  

Ezekkel együtt imádtam ezt az állapotot és minden percét. Imádtam az érzést, ahogy a fiam cseperedik a pocakomban, amit művelt napi szinten mozgás gyanánt, azt én hugyhólyag focinak éltem meg. Ez is a csoda része. És minden egyes nap hálát éreztem, hogy kiengedhetem a gőzt és a gázt, mert Ő ott van bent és ennél csodálatosabbat nem tudtam elképzelni.

Love and Peace: Dudo

Hogy is van ez...?

 Nevezzük elővigyázatosságnak vagy babonának, vagy akárminek, de én is tartottam magam a "12 hétig hírzárlat"-hoz. Majd terveket szőttem, hogy kinek hogy fogom elmondani. Volt, akit rávezettem, volt akinek kerek perec megmondtam, anya leszek és kész. De a családdal nem lehet ezt csak úúúúúgy, oda móka és kacagás kell.

Tudtam, hogy a hétvégén megyünk a szüleimhez vidékre, a testvérem - lány - is velünk tart, sőt úgy alakította az életét, hogy velünk is utazott. Készültem. Kis cuki borítékot vettem, benne még édesebb babás képeslap, benne: "novemberben nagynéni leszel!" Valahol az autópályán jártuk, amikor a kezébe nyomtam, és elindítottam a telefonomban a kamerát... 

Feszgeti a leragasztott részt, nem akarja széttépni - ő ilyen kis finom...majd talál benne egy kék, kis kártya szerű dolgot. Kerek szemmel nézegeti - utólag elmondta, hogy azt hitte D&M vásárlási utalvány...bolond... - majd kinyitja. Még jobban mereszti a szemét, majd mosolyog és a szokásos kis hangján kérdezi: "De most komolyan, de tényleeeeeeeeg????" Nem, viccelünk és pont ezt a témát találtuk a legmurisabbnak... Aztán a nyakamba borul és nem lehet letörölni a mosolyt az arcáról. :)

Nah, nehezített pálya. A szüleim... Haza értünk, ipari mennyiségű étel az asztalon - +3kg/ látogatás. "Egy laza fröccs...egy jó pálesz?" hangzik fel a kérdés. "Áááá, dehogy, köszönöm nem!" Fel sem tűnik nekik semmi... Pedig apukámmal mindig iszom egy jó rozé fröccsöt az érkezésünkre, most nem... Vacsora után, előkerült a pici boríték, benne a tények: "Novemberben nagyszülők lesztek..." Anyukámnak adtuk oda. Szemüveg elővesz, pici boríték szétkap - mint foxi a lábtörlőt - minek vigyázni rá, haladjunk... Cuki kis képeslap elővesz, rajta áll: "édes pici talpak..." Nem esik le neki. Forgatja, teszi-veszi, kinyitja, majd könnybe lábadt szemmel megállapítja, hogy 6 hónap múlva nagymama lesz. Azonnal közli, hogy hülyék vagyunk, meg hogy hogy merészeltük eddig titkolni... Majd eszébe jutott, hogy inkább örülni kellene... Közölte, hogy azonnal ki akar lépni a családi vállalkozásból és csak az unokáját akarja tojtatni, majd apukám közli vele, hogy inkább:"Ki vagy rúgva!" Csak hogy megkönnyítse a folyamtokat... :D

3 méterrel a föld felett jártak, büszkék voltak és aranyosak. Anyukámnak egy perccel sem lehetett előbb elmondani, hisz nem bírta volna magában tartani. Azonnal körtelefon a családnak: "UNOKÁÁÁÁÁNK LEEEEESZ..." Az mindegy, hogy kb. este 11 óra volt...

A párom ezt könnyen elintézte, nem cifrázta a dolgot. Húsvét, családi ebéd, majd a második fogás közben - rántott hús, tört krumpli, uborka saláta - csak úgy kiköpi, mint a csontot:"bővül a család..." "Szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik..." Igen, a családnak szüksége lett volna egy kör döbbenésgátlóra - pl. 2cl pálesz/fő - mielőtt az én drágám ezt az infót bedobja. Anyósom először örült, majd kicsit kiakadt. Az Ő értékrendjét illetően, ennek még nem lett volna itt az ideje. Én tisztelem a véleményét, de nem osztom. Mi boldogok voltunk, az Ő érzelmei pedig az ő dolga, nem a miénk.

1 sima, 1 fordított... Nem esett jól, hogy nem azonos módon - kitörő örömmel - reagált a családunk. Úgy éreztem, hogy meg kell védenem magam és a gyerekem. Ilyenkor egy nő nagyon sérülékeny és hajlamos mindent bántásnak venni. Az üldözési mánia ilyenkor egyébként is megötszöröződik, hát még ha az anyát ilyen impulzusok érik... Féltem, hogy az én gyerekemet nem fogják szeretni, nem várják és nem is akarják. Nagyon rossz érzések tomboltak bennem. Egyszerűen megmagyarázhatatlan, hogy ilyenkor egy nő nem képes csak úgy átsiklani a dolgok felett, hanem beleragad egy-egy emócióba és rugózik rajta. Nem vagyunk képesek vállat rádítani és menni tovább, hanem sajnos folyamatosan megy a lemez a fejünkben és még fokozza a helyzetet, hogy megakadt a tű...

Tehát nagyon vigyázz, hogy mit mondasz egy várandós nőnek. Ha nem félreérthető a kijelentés, akkor is megsértődhet, hát még ha az... Hónapokig dolgozott ez bennem, pedig az eszemmel tudtam, hogy hagyni kell, de a szívemnek fájt. Az én édes, kicsi kincsemet elutasítják... Majd' belehaltam... 

5 hetes volt Zoti, amikor a párom szülei eljöttek meglátogatni a tizenkettedik unokájukat. Szerelem volt első látásra, de én addig nagyon sok rossz érzésen mentem át. Az én szüleim, azonnal jöttek, pár órás volt a kis manó, amikor már ölelgették, csókolgatták. Már azóta elfogadtam, hogy nem vagyunk egyformák és természetesen már minden más. Pont anyósom kérdezte, hogy akkor mikor jön a második gyerek... :)

Érdemes volt játékosan megosztani a családdal az információt, mindenkinek csak javasolni tudom, hogy hasonló módon tegye még nagyobb élménnyé, ezt az hatalmas csodát.

Love and Peace: Dudo