Akkor császár...??? TESSÉÉÉK...???
Ezt kikérem magamnak... Hogy lehet ilyet kérdezni???
Elmentünk megnézni az intézményt, ahol a nagy esemény történik majd novemberben. Nagyon impozáns, szép és elegáns, inkább szálloda, mint kórház - egyébként meg gyűlölöm ezt a szót. A nagy jövés-menésben egyszer csak felhangzik a nagy kérdés, akkor programozott császár? Magam mögé nézek - mint aki nem veszi magára a kérdést - majd látom, hogy rajtam kívül nincs ott senki, tehát nekem szólnak... Mondom, NEM, kizárt dolog! Én azért jövök magánklinikára, hogy hagyjanak békén, nem azért, hogy kivegyék belőlem a gyerekemet. Már sokszor elmondtam, de akkor most még egyszer, az én babám nem vakbél, nem veszik ki, majd kijön, amikor eljön az ideje. Aki ezt a tényt nem tiszteli, annak mennie kell a közelemből és punktum!
Egyre biztosabb voltam abban, ha én nem veszem magamhoz az irányítást, akkor mások fogják ezt megtenni és az a koreográfia nekem nem fog tetszeni. Annak nem háborítatlan szülés lesz a vége, hanem "disznóvágás..." Elnézést a kifejezésért! Annyira felhúztam magam ezen a kérdésen, hogy azonnal időpontot kértem az orvosomhoz. Bementem hozzá - még le sem ültem - a köszönés után az első kérdésem az volt: " Császárt tervezel, mert ha igen, akkor eltűnök innen és köd előttem, köd utánam?!" Belefagyott a szó... "Dehogy is, Zsuzsa, nyugodj meg!" - mondta. "Semmi sem indokolja, dehogy is szeretnélek megcsászározni..." Az járt a fejemben, hogy lecserélem a dokimat, mint a sicc, nem hogy kispadon nem ülhet, még a keretben se lesz meghíva soha többé. Én természetes úton és mindenféle gyógyszer és beavatkozás nélkül szeretnék szülni. Akkor és csak akkor engedem, hogy bárki hozzám érjen, ha annak valóban komoly oka van, csak akkor ha veszélyben van a babám vagy én. Addig pedig el a kezekkel! Ha ezt nem kapom meg, akkor már itt sem vagyok!
Ha nem bízol az orvosodban, akkor VÁLTOZTASS, mert az utolsó pillanatban is megteheted, jogod van úgy világra hozni a gyermekedet, hogy teljesen biztonságban érzed magad!
Ehhez a határozott véleményhez nyilvánvalóan rögös út vezetett. Félidős lehettem, amikor komolyan el kezdett foglalkoztatni a szülés témaköre - éppen időben...Az én drága Lilla baránőm feltette a nagy kérdést: "Hogy lesz akkor? Megszülöd simán, naturban?" Hoppá... Ezen valóban mélyen el kellett gondolkoznom! Eddig csak úgy léteztem, növesztettem a pocakomat és elvoltam...
A lázas gondolkozás odavezetett, hogy bevettem magam, egy óriás popcornnal a kezemben, egy 2 szintes könyvesboltba és minden könyvet megvettem a témában. Vicces látvány lehettem kívülről, hatalmas pocak, a hónom alatt egy vödör kukorica, a kezemben pedig egy könyvoszlop... Mint a "jófajta" bölcsész, aki minden könyvet megvesz és még el is olvassa... Így tettem én is - egyébként pedig bölcsész diplomám van. Eddig az volt a fejemben, hogy majd kijön a kisbabám valahogy, olyan még nem történt, hogy bent maradt volna... Azt gondoltam, hogy az orvosok tudják a dolgukat - hát, azt nagyon tudják - és én nyugodtan rájuk bízhatom magam - kizárt dolog. Nagyon sok kismama van így, sőt majdnem mindenki ezt gondolja, pedig ez több, mint TÉVEDÉS!
Néhai anyai nagyapám mondta: " Aki fizet, az pityegtet!" Igen, csak nem a szülésnél... Aki fizet, az kb. befogja a száját és tűri, hogy azt tegyenek vele a szülőszobán, amihez az intézményi dolgozóknak kedvük van, ha nem elég felkészült. Az egyik előadásom során megjegyeztem - páran a szívükhöz kaptak: "gyakori, hogy alacsony rizikófaktorú várandósság esetén, ahol nem indokolt a beavatkozás, természetesnek indult szülések császármetszésbe torkollanak. MIÉRT? Mert annyi minden történik az anya feje felett - vizsgálatok, beavatkozások - hogy egyszerűen megállnak, lelassulnak a folyamatok, a szülőnő elveszíti az irányítást a saját szülése felett. Rossz esetben a doktor bácsinak programja van... "Nincs ideje kivárni, hogy az első babáját szülő anyuka akár 24 órán keresztül vajúdjon..." Tisztelet a kivételnek! De van olyan protokoll is néhány kórházban, hogy ha 6 óra alatt - ez helyenként 12 óra - nem szülsz meg, akkor tolnak a műtőbe... MIÉRT? Mert foglalod a szülőszobát... Hogy "adják el" neked a császárt? Úgy, hogy ránézésre megállapítják, hogy a baba szívhangja leesett... Mondom, RÁNÉZÉSRE... A márciusban született unokahúgom úgy jött a világra, hogy 13-án, pénteken reggel az anyukája bement a kórházba és egy rutin CTG után beindították a szülést. Ha már ott a kismama, akkor minek vacakolni... Egy barátnője kísérte el, sem az apuka, sem más nem volt jelen. Nem tudta az érdekeit megfelelően képviselni. Össze-vissza csinált mindent a doki, ilyen gyógyszer, olyan infúzió, ilyen beavatkozás, olyan vizsgálat, majd még azt is mondta, hogy este 7-ig meg kell lennie ennek a gyereknek, mert a szülésznőnek programja van!!! TESSÉÉÉÉK??? Folyamatosan döntéseket hoztak az anyuka feje fölött, apukát - az unokaöcsémet, mert mire beindult a szülés, odaért - minden vizsgálatnál kiküldték - volt belőle sok - mármint vizsgálatból... Én telefon dúlaként funkcionáltam, legjobb tudásomat adva át a kétségbe esett apának, aki az adott tanácsokat sem vihette be a szülőszobára, nem hogy meg is valósítson belőle bármit is... Katasztrófa...
Tudjátok-e, hogy egy szülés akár több napon keresztül is zajlódhat??? Teljesen egyedi módon, kinek hogyan, mennyi idő alatt. Még ugyanzon nő két szülése is teljesen más. Tudnunk kell, hogy akár 45 óra is lehet és ez nem kóros, hanem teljesen normális. Nem ijesztő, hanem megnyugtató. A legkirívóbb példa, amit valaha hallottam, hogy egy amerikai hölgy, nevezetesen Lana Shlafer, 6 napon át szülte az ikreit, akik 33 óra különbséggel jöttek a világra. Hihetetlen történet, de minden szava igaz, olvassátok el. Még jó, hogy otthon maradt, hisz a kórházban a szike és a műtét várt volna rá. Szintén egy megdöbbentő cikk tesz tanúbizonyságot arról, hogy a szülés nem betegség, hanem egy teljesen természetes folyamat. Egy a Harvadon végzett amerikai nőgyógyász a JAMA-ban - tekintélyes orvosi szaklap - írt cikket, amely többek között azt is tartalmazza, hogy az alacsony rizikófaktorú várnadósság nem indokolja a kórházban szülést. Sőt, kimondja - leírja - hogy egy problémamentes várandósság kerülje el a kórházat, mert az számára nem biztosnágos, mert ha már ott van, biztos történik valamilyen beavatkozás, amire egyébként semmi szükség... Hmmm... Inkább maradjon otthon vagy menjen születésházba. Na én legközelebb itthon maradok, az már eldöntött tény.
A könyvek sokat segítettek, teljesen képbe kerültem a hormonok jelentőségével, melyik mikor lép működésbe és miben van a segítségemre a vajúdás során. Zseniálisan felépítette ezt a dolgot a természet. Egy titok van, nem szabad belenyúlni, hagyni kell, had menjen minden a maga útján. Ahogy a női test képes sejtről sejtre összerakni a babát, az fantasztikus, és ahogy a baba onnan ki tud jönni, az a világ legynagyobb csodája. Mi nők erre vagyunk kitalálva, erre lettünk teremtve. Imádtam a felkészülés minden percét. Élvezettel bújtam a könyveket, kérdezősködtem mindenhol és két felkészítőn is részt vettem. Tudjátok mi a legérdekesebb a felkészülésben, hogy jobbá váltam általa, hatalmas önismeretre tettem szert az ismeretek megszerzése által. Tudtam és éreztem azt, hogy a szülőszobát nem ugyanaz az a nő fogja elhagyni, aki oda bement, hanem valaki más, aki a megéltek által más ember lett, önmaga sokkal jobb változata...
Egy mindent megváltoztató élmény egy igazi sorsfordító tapasztalat volt a kisfiam születése. Tiszta fejjel, gyógyszerek nélkül, minden pillanatot megélve vajúdtam és szültem. Nagyon sokat készültem és ma sem csinálnám másként. Alázattal figyeltem és jegyzeteltem a felkészítő képzések során, Velkei Éva és Schimcsig Nóra minden szava belém égett. Azt szerettem volna érezni, hogy mindent megteszek, mert ez a tudat nyugodttá tett engem. Így voltam képes teljesen átadni magam az élménynek, az érzésnek. Bármi történt volna, esetleg ha a műtőben végeztük volna, akkor is könnyebb lett volna elfogadnom, hisz mindent elkövettem.
Amiket én személy szerint megtettem és azóta tanítom is, hogy például érdemes szülési tervet készíteni, ami tartalmazza, hogy mit hogyan szeretnénk a vajúdás, a szülés során. A szülési terv még nem egy bevett szokás, de egy biztos, hogy a kórházi alkalmazottak fejében azt eléred vele, hogy látják, hogy felkészült vagy és tudod mit akarsz - nyilvánvaló, hogy felkészülés nélkül írásba adhatunk bármit is, nem fogjuk tudni véghez vinni. A felelősségteljes felkészülésen múlik majdnem minden. Fontos a szülőszobát többször meglátogatni, hogy komfortzónán belül legyen, ne akkor lássuk először, amikor már zajlanak a folyamatok, mert akkor félelmet kelthet bennünk. Érdemes a szülésznőt választani, vele többször találkozni, és összebarátkozni sem árt, ha már úgy is együtt éljük meg az életünk legszebb pillanatát. Én, Évával - Keszeg Éva, szülésznő, 40 év tapasztalattal a háta mögött - nagyon jó barátságba kerültem, még manapság is gyakran beszélünk telefonon és néha találkozunk is. Az orvossal, akivel amúgy minden hónapban találkozol - mert ugye ezt hívják várandós gondozásnak - és akitől a csodát várod, az rád sem hederít a szülés alatt. Rád sem nyitja az ajtót... Ismerek anyukákat, akiknek ez csak az akció közben esett le és hatalmas csalódást okozott. Sőt, ettől ijedtek meg a legjobban, hogy a számukra támaszként funkcionáló erőd, nincs is jelen a vajúdás jelentős részén. Dehát neki fizettem egy csomó pénzt!? Jó reggelt kivánok! Az orvos nem azért nincs a szülőnő mellett, mert nemtörődöm, hanem mert sziplán semmi dolga sincs egy problémamentes szülésnél! Még egyszer mondom, semmi dolga nincs! Nekem nem volt dúlám, mert a párommal együtt készültünk, de ha még egyszer megismételhetém a történéseket, akkor a párom mellett ott állna egy dúla is.
Az orvosnak miért nincs ott dolga? Mert mindaddig, amíg egy szülés problémamanetes, márpedig többnyire az, addig nem szabad beavatkozni. Kicsit nosztalgiázzunk, dédanyáink hogy adtak életet a gyermekeiknek? Legtöbbször úgy, hogy épp nagy pocakkal kapáltak, amikor úgy érezték, hogy itt az idő, majd félre húzódtak egy árnyas fa tövébe és világra hozták a babát. Valami ilyesmit képzeltem el én is, ez volt a fejemben, na persze nem a kapálással fűszerezve... Ha ez régen ment, akkor most is mennie kell. Ha nem pont a fa alatt történt, akkor otthon, NŐI segítséggel. Hívták a bába asszonyt meg még jött 2-3 másik nő és segítették egymást. Csodálatos. A világ legtermészetesebb dolga volt szülni, mert egyébként az is. Bízva magunkban, a testünkben, és a babánkban, hogy tudja a dolgát. Úgy működik ez, mint az emésztés, azzal sem megyünk orvoshoz, nem?!
Sokan félnek az ismeretlentől, persze, hisz egy olyan élményen megyünk keresztül, amit eddig nem tapasztaltunk - főleg első szülés során. A félelem gátolja a reprodukciós viselkedést, meggátolja a testet a szülés folyamatában, blokkol mindent, csak a menekülésre és annak lehetőségére fókuszál. Így nem lehet szülni kérem szépen, a félelmeinket le kell győzni. A félelmekről egy másik cikkben fogok írni, mert az megér egy külön misét. Képzeljük el a szituációt. Erdő tűz tör ki, az állatok menekülnek. Rohannak ki az erdőből, halálfélemük van, mentik az irhájukat. A legutolsó dolog, amire tudnak gondolni ebben a helyzetben az a szex. Tehát a reprodukciós viselkedés teljességgel blokkolódik, eszükbe sem jut lezavarni egy gyors menetet valamelyik - még éppen nem égő - bokorban. Sokan mennek halálfélelemmel a szülőszobára, fájdalomra, borzalomra, rettenetes, véres élményekre készülve. Pedig a világ legtermésztesebb dolga történik a női testtel, megnyílik és kiengedi a babát, a természetes kilőkődési reflex segítségével, amelyet 40 héten át fejlesztett. Az emberek az hollywood-i produkciók, ordítozós szüléséből indulnak ki és azt hiszik, hogy üvölteni, ordítani kell. Ez a kép él a fejükben és úgy viselkednek, ahogy a filmekből megtanulják. Számtalan szülést néztem meg, mire én odakerültem. Sok felvételt mutatok a kismamáknak is, hisz ők is csak a vígjátékokból ismerik a folyamatot - ez egyébként elég szomorú. Aki várandós minden bizonnyal szeretkezett már, élt már át menstruációs görcsöket - méh összehúzódásokat. A szülés sem szól másról, mint intenzív méh tevékenységről és némi szexuális élményről. Aki hangosan szeretkezik, az hangosan szül. Egyébként ha kivűlről hallgatózunk a szülőszoba előtt, nem tudjuk eldönteni, hogy hatalmas szex van odabent vagy szülés...
A lényeget megragadva a legfontosabb egy nagyon alapos és felelősségteljes felkészülés. Ne sajnáljuk sem az időt, sem a pénzt életünk meghatározó eseményére. Ezt nem lehet újra eljátszani, itt nem hangzik fel: "Álljunk le, kamera kikapcs, vegyük újra..." mint egy film forgatáson. Ez kérem szépen éles helyzet lesz, életünk legélesebb helyzete, ahol teljes lényünkkel jelen kell lennünk és minden pillanatát meg kell éljük, hiszen a világ legnagyobb csodája töténik meg velünk.
